A selmeci örökségünk jeles eseménye a szakestély, amely rituális szabályok mentén zajlik, és sajátossága, hogy a hivatali beosztások ilyenkor elvesztik érvényüket. Az estre választott tisztviselők közül az Elnök (Praeses) feladata a szalagos tisztviselők – Háznagy (Major domus), Visszhang (Contrapunk), Nótabíró (Cantus praeses), Balekcsősz (Fuchmajor) kijelölése és a szakestély levezénylése. A nem szalagos tisztviselők közé tartoznak a Fuvarosok (Fuhrwerkek) és a Garatőrök. Az Elnök tévedhetetlen, sohasem hibázik, amennyiben mégis előfordulna, olyankor a Konzekvencia „vonja le” egy teli korsó sör fenékig ürítésével. Az Etalon részeg szerepe szintén nélkülözhetetlen, ugyanis addig tart a szakest, amíg az el tudja mondani hibátlanul a nyelvtörőjét.
Mielőtt a forgatókönyv apró részleteivel összezavarnánk a kedves olvasó gondolatait, haladjunk tovább, bátor vállalkozásunkkal, mi szerint úgy adunk hírt egy a régmúlt idők diákhagyományait felelevenítő ceremóniáról, hogy az érthető és érdekes legyen – a kívülállók számára is. Éppen ezért, nem bonyolódnánk bele olyan részletekbe, mint a házirend felolvasása és hitelesítése, a kupaavatás mikéntje, a sörimpotencia bejelentésével együtt járó bonyodalmak, avagy az est során használt latin kifejezések szótára. Az ivászat mértékegységeiről nem is szólva. Így, hát súlyuknál fogva haladunk tovább tudósításunkban.

A hagyományokat követve, az elhunyt kollégák tiszteletére egyperces néma felállást rendelt el az Elnök. Érdemei kiemelése mellett, megemlékeztek az idén eltávozott Farkas Lajos kohómérnök tagtársukról. Abban pedig, hogy a dunaújvárosi alma mater egykori és jelenlegi diákjai a selmeci hagyományokat éltetik tovább, a Felsőfokú Kohóipari Technikum, majd a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kara igazgatójának, Molnár László, Laci bácsinak elévülhetetlen érdemei voltak. Így a jubileum alkalmat teremtett a rá való emlékezésre, és annak felidézésére, hogy ötven évvel ezelőtt, az 1969-ben rendezett szakestélyen avatták az első dunaújvárosi kupát.
Miután az öntő, a fémkohász, a bányász, a felsőoktatási és egyesületi vendégek köszöntése illendően megtörtént, a szakestély első felszólalója „Komoly poharat” tartott a kezében: dr. Fegyverneki György, az Öntészeti Szakosztály elnöke az egyesület megújulása kapcsán felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy a jövőben ne arra helyeződjön a súly, hogy a belépők mit kapnak az egyesülettől, hanem arra, hogy ők mit adnak az egyesületnek. Nyomatékosította, hogy az OMBKE vonzóvá tételéhez erre a paradigmaváltásra van szükség.

A Szent Borbála Akadémiai Kör Egyesület jelenlévő képviselői nem csupán bányász díszruháikkal, egyéb kiegészítőikkel tűntek ki az ünnepség résztvevői közül, hanem szellemes hozzászólásaikkal is. Ez utóbbiak sorában az Öntész-nóta mellé kínált „Vidám poharukkal” érdemelték ki a vendégeknek járó megkülönböztetett figyelmet.
Az est folyamán sértődésnek helye nincs, ha mégis előfordulnak nézeteltérések, és a békítő tárgyalások nem vezetnek sikerre, akkor azt a felek „Sörpárbajjal” rendezik, áll a szakestélyek írott és íratlan szabályzatában. Ez alkalommal is éltek a lehetőséggel, a már felavatott kupáikból az érintettek.
A hozzászólások és nóták sűrű váltakozásával, víg kedéllyel telt-múlt az idő, és egyszer csak elérkeztek a hivatalos rész végéhez. Elénekelték azokat a nótákat, amelyek eredete a Selmeci Akadémiára, annak diákhagyományaira vezethető vissza, és amelyek nélkül, manapság már elképzelhetetlen egy ballagási ünnepség idehaza. A szakestély bezárásával az Elnök „szabad folyást engedett minden földi jónak”.”