Egyenruhák

A selmeci hagyományok szerinti egyenruhák őse a bányászruha. A bányászok munkájuk miatt sajátos szokásokat alakítottak ki, és munkájuk befolyásolta ruhájuk formáját is. A munkaruha elsődleges rendeltetése az volt, hogy megóvja viselőjét a bányákban előforduló kőhullástól, portól, nedvességtől. Leginkább fekete anyagból készült válltöméses egyszerű ezüst vagy aranygombokkal díszített ruhát hordtak. A Burschenschaft, majd az Ifjúsági Kör tett először lépéseket arra, hogy a főiskolások egyenruhát viseljenek. Az 1820-as évektől a burschenschaft fekete nyitott zubbonyt mellénnyel, hozzá lapos fekete sildes sapkát – ami a régi német viselet volt – viseltek. Jobb vállukon átvetve ezüst-zöld-ezüst szalagot viseltek, amin feltüntették vulgojukat és beiratkozásuk évszámát. A magyarok piros-fehér-zöld szalagot viseltek. Az egyenruhák a mai formájukat 1892-ben, az új Akadémiai Palota átadásának évében nyerték el.Az erdész akadémikusoknak egyenruha viselését a miniszter 1882-ben engedélyezte az 1881-ben elrendelt államerdészet egyenruha szabályzata szerint. Először oldalfegyver nélkül, majd ünnepélyes alkalmakra engedélyezte oldalfegyver viselését is, de a kardbojtot nem. A szolgálati ruhából alakult ki a köznapi viseletnek számító walden. Őzbarna színű anyagból készült. A derékba szabott rövid zubbonyt, amely hátul fel volt hasítva, öt erdészgomb díszítette. Álló gallérja, vállmagasítása, ujjvégei sötétzöld bársonyból készültek. A hajtókás mellzsebeket a későbbiek során elhagyták a kabátról. A waldenhez fekete nadrágot, fekete cipőt vagy csizmát viseltek. Az elrendelt féldísz illetve díszruhából kisebb átalakulással lett az erdész hallgatók ünnepi öltözete. Sötét palackzöld vagy fekete színben készült hét meneteles makkos végű aranyszínű sújtással a mell részen, vitézkötéssel az ujjakon és a háton. A gallért a waldenen és az atillán is az erdészcsillagként ismert tölgylevélcsokor díszítette. A díszöltözetnek számító atillához Selmecen az egyenruha rendelet szerinti erdészsapkát viselték, a homlokára hímzett koronával. Később Sopronban már az általános fekete tiszticsákót hordták. Nadrágként hajtóka nélküli pantallót hordak hozzá zöld szegélyvarrással, vagy vitézkötéses oldalzsinórozott szük magyar nagrágot és fekete magyar csizmával. A kard erdetileg 70 cm pengehoszú kétélű egyenes kard volt, magyar markolattal, sötétzöldre fényezett lóbőr tokkal. Később viszont a kardpengéket már szablya módra ívelték.Az egyenruhákat 1951-ben betiltották, de 1971-ben az erdészek a waldent szavazták meg hivatalos viseletnek. A bányászok és a kohászuk hétköznapi viselete a gruben volt. Erős fekete anyagból készült, derékbaszabott lefelé bővülő rövid zubbony volt, hátul felhasítva. Elől nyolc aranygombbal gombolható, a felhasítás mentén három-három arany illetve ezüst gomb díszítette, a gallér, a paszomány, valamint a vállmagasítás a karnak, szaknak megfelelő színű anyagból készült. A vállmagasítás azt a célt szolgálta, hogy a szerszám ne essen le a vállukról. A felkaron, a vállban erős tömések voltak. Ezek a nehéz fizikai munka során szerezhető sérülésektől óvták a bányászokat. A grubenhez fekete nadrágot és cipőt vagy csizmát viseltek. Néhány bányász még sapkát is hordott. A bányászok és a kohászok ünnepi alkalmakra aufot öltöttek magukra. Ez a jobb minőségű fekete anyagból készült álló gallér paszományos zárt kabát, amely szintén magán viselte a karok és szakok jelzéseit. A bal felkaron volt egy szintén bársonyból készült pajzs alakú rész ami aranyzsinórral volt körbevarrva. Az aufhoz hordott sapka fekete színű volt, elől-hátul hat-hat bányász aranygombbal, melyek között aranyzsinór volt átfűzve. Az aufot teljesen zárva vagy nyitva vagy a felső két gomb begombolásával hordták. Eredetileg zseb nélküli volt.A waldent más szakok is egyenruhának tekintik, a fások paszománya fekete, a geodétáké kék. Az egyenruhák bal karján gyakran látható egy bársonyból készült pajzs. A rajta lévő arany csíkok jelzik a sikeres és a sikertelen félévek számát.A diákoknak a mindennapi élet során megkopott, elhasználódott az egyenruhájuk. Mivel másikra nem nagyon volt pénzük, ezért foltokat varrtak rá; eleinte a ruhával megegyező színű vagy egyszínű foltokat. Aztán fokozatosan kialakultak a színes, mókás feliratokat, rajzokat ábrázoló foltok. Ezeket a foltokat csak lányok varrhatták fel az egyenruhára, illetve a fiúsított lányoknak a fiúk is felvarrhatták. Régebben nem volt szokás hogy lányok járjanak az Akadémiára, de amióta a női nem is megjelent, a keresztelés előtt fiúsítani kell őket. A folt lehetett évfolyamjelvény, alias név, nótacím stb. A legrangosabb folt a „tempus” folt volt (piros szívbe arany zsinórral hímzett tempus szó). Akinek ezt a menyasszonya vagy jegyese készítette, akkor arról mindenki tudta, hogy foglalt.A Miskolci Egyetemen a 2000-es évektől kezdve új típusú egyenviseletek is megjelentek, ami annak volt köszönhető, hogy a társadalomtudományi karokon is felmerült az igény ezekre. Így alakult ki a jogászoknál a jurátus, a közgazdászoknál az aufhauer mintájára készült gazdász egyenviselet, a bölcsészeknél a bocskai és a kazinczy egyenviselet, valamint az egészségügyi karon a stefánia.

Vélemény, hozzászólás?