A diákdalok eredetét nagyon bonyolult vizsgálni. A szakestélyeken, más alkalmakból sok olyan nótát énekelnek ma is, aminek a származását nem lehet pontosan meghatározni. A középkorban az ún. vándordiákok terjesztették a nótákat egész Európa szerte. A mai dalok közül szinte már egy sincs, amik ugyanúgy szólnának, mint a régi selmeci burschok, de mondanivalójukkal, hangzásukkal, hangulatukkal emlékeztetnek a régiekre. A diákélet fokozatosan kialakult szertartásaihoz hozzátartoztak a nóták is, amik elősegítették az oldott hangulat kialakulását.Az Akadémia megalapítása utáni első 90 év diákdalairól nincsenek ismeretek. Az első gyűjtemény 1826-ban jelent meg Carl Stegmayer gyűjtésében. A könyv 19 dalt és 5 verset tartalmaz. Az elkövetkező években további daloskönyvek jelentek meg, a legrégibb fennmaradt példány 1868-as (dr. Molnár László, a Dunaújvárosi Főiskola volt főigazgatója tulajdonában). Az első kiadásokban már szerepel néhány ma is énekelt dal. Ilyen például a Ballag már a vén diák (ez a nóta Selmecről terjedt el egész Európában), a balekkeresztelő nóta, a Praeses dala, A hordó hátán stb. A magyar nyelvű oktatás bevezetése után elkezdték az eredetileg német szövegű dalok magyarra fordítását. Az első magyar nyelvű gyűjtemény nem daloskönyvben, hanem Tassonyi Ernő: „Aki a párját keresi” című regényében jelent meg, 1905-ben. Sok dalt ma is az ő fordítása alapján énekelnek (például A vendéglőből most jövök éppen, Mindnyájan jártunk egyszer az Akadémián).A Sopronba költözés hatására megnövekedett a diákdalok jelentősége. Még nagy részüket németül énekelték ugyan, de 1931-ben kiadták az első magyar nyelvű nótáskönyvet, amely 79 dalt tartalmazott. A II. világháború előtt még további három kiadás látott napvilágot, azt követően pedig számos kiadás jelent meg a daloskönyvekből. A selmeci hagyományokat magukénak valló intézményeknek külön daloskönyve van, ezért gyakran előfordul, hogy Sopronban, Miskolcon, Fehérváron és Dunaújvárosban másképp éneklik a dalokat.A hagyományos diákdalok és himnuszok felhasználásával írta Csemiczky Miklós „Carmina universitatis” című, szimfonikus zenekarra, kórusra és szólóhangokra írt zeneművét. Az oratóriumot a Miskolci Egyetem miskolci működésének 60., a jogelőd Selmeci Akadémia alapításának 275. évfordulója alkalmából 2009. szeptember 8-án mutatták be a Miskolci Egyetem aulájában. A bemutatón a Miskolci Egyetem Szimfonikus Zenekara és a Miskolci Bartók Kórus működött közre, Fekete Attila tenor és Szüle Tamás basszus énekelték a szóló szólamokat, Török Géza vezényelt.