Kunoss Endre, a bányász himnusz szerzője 1844-ben hunyt el, Kálozon. Az OMBKE Fémkohászati Szakosztálya évek óta tartó szervezésében – a Kálozi Önkormányzat és a Nyugdíjasklub részvételével – az íróról, költőről minden évben megemlékeznek. A november 6-i koszorúzáson részt vett a Vaskohászati Szakosztály Dunaújvárosi Szervezete, valamint a dunaújvárosi és a miskolci egyetem hallgatói is.
Kunoss Endre életútja:
Kunoss János és Illés Erzsébet szegény, földmívelő szülők fia. Már ifjú korában kiváló tehetséget tanúsított a költészet terén; bölcseleti s jogi tanulmányait kitűnő sikerrel végezte s joggyakorlatra Hrabovszky Sámuel Vas megyei tiszti alügyészhez ment. Letette az ügyvédi vizsgát, mire hosszabb utazást tett Németországban; ez alkalommal ismerkedett meg Vajda Péterrel, kinek a természetért rajongó lelke reá nagy hatással volt. Pesten telepedett meg, hol Ney Ferenccel, Táncsics Mihállyal és Kovacsóczy Mihállyal a legbensőbb barátságban élt. Írói pályáját 1836-ban a Jelenkornál kezdte meg, 1837 októberig e lapnak segédszerkesztője s szorgalmas munkatársa volt; majd a Világ tárcaírója lett. Beteges volt és rossz anyagi viszonyok közt élt. Nevelősködött Zichy Ödön gróf Edmund és Ágoston fiai mellett Szentmihályon (Veszprém megyében), majd a Battyány gróf családjánál. Ezalatt sok verset írt a lapokba, melyek az Athenaeum korának jelesebb ifjúkori lírikusai közé emelték; legismeretesebbek: Képeddel alszom el … és Kitárom reszkető karom … kezdetűek; dalainak forrása Horváth Nina iránt érzet szerelme volt, kivel Szentmihályon tartózkodása alatt ismerkedett meg és különösen Pozsonyban időzése alatt, hol 1843. május 14-től mint a távollevő Batthyány Zsigmond és Zichy György grófok képviselője volt jelen, sűrűn levelezett. 1842-ben Zichy Domokos gróf veszprémi püspök rácalmási birtokának 14-ed részét ajándékozta neki. Vas és Fehér megyék táblabírája s 1836-ban királyi táblai hites jegyző volt. E mellett még mindig tanított a Battyány háznál. Pozsonyban tartózkodása alatt a Hírnök segédszerkesztője s országgyűlési tudósítójaként szerepelt. A megfeszített munka végkép aláásta egészségét. 1844. május 22-én roncsolt egészsége helyreállítása végett Zichy Ödön gróf meghívására Fehér megyébe Káloz helységbe utazott, hol június 22-én meghalt sorvadásban. Barátja, Ney Ferenc emlékezett meg róla az Életképekben (1844. II. 328. I. Emléksorok Kunoss sírjára). Közadakozásból kálozi sírján 1846-ban piramis alakú emléket állítottak fel, melyet Zichy Jenő gróf 1877-ben vasráccsal keríttetett körül. (Wikipedia)
Képgalériánk az eseményről. (A képek új ablakban nyílnak meg.)